There are no translations available.
Szeptember 2-án reggel 8 óra 20 perckor kezdtem meg az idei év legnehezebb úszását. A cél, hogy a jelenleg érvényben álló non-stop úszás világrekordját döntsem meg, melyhez a 98 km-es távnál kell többet teljesíteni. Nyugodtan vágtam bele, mert jó erőben éreztem magam. Az úszás első harmada volt a legegyszerűbb. Csak tempózni egyenletesen. Az első négy óra után megváltozott az áramlat és ellen szélben kellett tovább haladni. 8 óra 50 perc alatt értem el a fordítóhoz, ahol csatlakozott a kíséretemhez Dr. Duska Péter barátom is. A második szakasz már nagyon fontos része a távnak, mivel szinte az egész időt a teljes éjszakában kell tölteni. Az éjszakai rész nagyon kellemetlen, mert a sötétben nem látok semmit sem a vízben. Szinte vakon úszás az egész! Próbáltam nem gondolni semmi rosszra, és a nyugodt úszást tovább folytatni. Sajnos a szél és hullámok továbbra is szemből vagy oldalról jöttek. Sajnos a késő éjszaka alatt átúsztam egy nagy medúza csapaton, melyet nem vettem észre. Csak a hirtelen támadt csípő és égető érzésből tudtam, hogy számos kapcsolatom volt velük és az egész testemet érték! Ekkor még nem gondoltam, hogy ennek bármilyen döntő szerepe lesz! Hajnalban már gyomorpanaszaim lettek, de így is sikerült szeptember 3-án reggel 6 órakor elérni a második ellenőrzési pontot. Itt már erősen jelentkeztek az allergiás problémák. Az utolsó szakaszra fordulva már egy nyugodtabb tenger fogadott. Szélcsend lett és ismét feltudtam venni az utazó tempómat. A csípésektől bedagadt a szám, nyelvem, torkom és végtagjaim. Az utolsó órában már nem tudtam folyadékot venni magamhoz és gyengének éreztem magam. A kísérőimmel közösen arra az elhatározásra jutottunk, hogy ki kell jönnöm a vízből, hogy eltudjanak látni a szükséges anyagokkal. Reggel 9 óra 20 perckor számomra befejeződött ez a nagy úszás! A rám váró 20 km-t már ilyen állapotban nem tudtam volna teljesíteni. Bánt, hogy fizikálisan és mentálisan is jó állapotban voltam. A jó oldalát nézve, viszont megúsztam az eddigi legnagyobb távomat. A GPS adatok szerint a 26 órás úszás alatt 85.6 km-t tettem meg.
Ezúton szeretném megköszönni a támogatóimnak, hogy segítettek idáig eljutni, valamint a rengeteg bíztatást, melyet itthonról és külföldről kaptam a barátoktól, ismerősöktől. Nagy lökést adott és nem csak magamért úsztam, hanem mindazokért, akik aggódtak és gondoltak rám!
Nem szeretnék megfeledkezni két barátomról sem, akik a hajón teljesítettek szolgálatot! Dr. Duska Péternek és Palkovits Attila barátomnak is nagy nagy köszönettel tartozom.
