Délután 4-kor érkeztünk meg a hajóhoz, ahol lett egy információ, ami jelezte a változás lehetőségét. Megváltozik a szél iránya és ereje. Lehet, hogy tolni kell a startot hajnali 2-ig. Amit felvázoltak, az alapján úgy döntöttem, hogy maradjunk az eredeti időpont mellett, mert a vázolt nehézséget tudom kezelni. Ami miatt aggodalmas volt ez a lehetőség, hogy sokaknak az a kondíció már az úszás feladását eredményezi.
Az eredeti tervnek megfelelően elindultunk a kikötőből a Niagara folyó torkolatához, a Queen’s Royal Parkhoz, ahol a hivatalos start van. Gyönyörű, napos és meleg idő volt. A szabályokat átbeszélve kivittek a partra, ahonnét megkezdtem a hivatalos átúszást.
Pár tempó után éreztem, hogy jól forognak a kezeim, de próbáltam rá állni arra tempószámra, melyet érzésre végig tudok vinni hatékonyan. Haladjunk is, mert minden elvesztegetett idő növeli a kockázatot is.
Az első 3 óra nyugodt volt, jó ritmusban haladtam, figyelve a légzésre, tempóra. Ahogy elkezdett sötétedni, fel kellett kapcsolnom a jelzőfényeket, de addigra már kezdett mozgolódni a felszín. A sötét beállta után viszont a nyakunkba kaptunk mindent! Bekapcsolt a ”mosógép”. A hullámok minden irányból, teljesen kiszámíthatatlan formában és erővel. Amikor nagyon csapkodó lett, akkor leesett a tempószámom 57-re. Próbáltam a legkevésbe a víz ellen dolgozni és érzésre spórolni az erővel, mert még sok volt előttem. Ennek ellenére jól haladtam és a 8. órát átlépve már 30.5 kilométernél jártam. Hajnali 4 körül kezdett nyugalom lenni de mire kezdett világosodni, éreztem a csökkenő vízhőmérsékletet. 24 fokos volt az táv feléig, majd fokozatosan kezdett hűlni.
Tudtam, hogy lesz változás a víz hőmérsékletében, de bizonytalan a mértéke, amit szintén rengeteg minden befolyásol. Az utolsó 4 órában már nem volt vicces. 16 fokra hűlt a tó vize, de arra nem számítottam, hogy ez még drasztikusan tovább fog süllyedni. Ahogy 10 kilométeren belül értem, éreztem a nyomást a vállamon. Megindult szemből a víz. Erős volt és a relatív sebességem folyamatosan esett. Az eredeti célterület a Marilyn Bell park volt, amihez szembe kellett haladnom az árral. Eljött az a pont, amikor dönteni kellett. A part felé haladva egyre hidegebb lett és a szemből érkező nyomás miatt már csak 1.2 km/óra volt a sebességem. Attól a ponttól még minimum 5 óra plusz lett volna, de utólag nem biztos, hogy el is értem volna a partot a hideg miatt!
Megkaptam a fő hajóról a számokat és információkat. Ha szembe megyek az eredeti célhoz, akkor 5.7km vagy maradt opciónak a másik célterület, ami 4.5 km távolság. Akik figyelték a jeladót, azok láthatták azt a derékszögű fordulást, amit vettem. Szerencsére jó döntést hoztam, mert csak menet közben szembesültem azzal, hogy mi várt volna rám, amennyiben tartom magam az eredeti útvonalhoz.
A fordulást követően merőlegesen jött a víz, de a sebesség helyre állt. 4–4.5 km/óra között kezdtem újra haladni. Teljesen más kép tárult elém, de a víz tovább hűlt. Az utolsó 1500 méteren már 12 fok alá ment a víz hőmérséklete. Több, mint 15 órás vízben töltött idő után nem volt vicces megélni. Az utolsó 500 méter stabil 11 fok. Látod, hogy picit kezd megváltozni a víz. A nagy vezető hajó kifordult és a két zodiac maradt mellettem, amíg elértem a partot.
A szabály, hogy kimenni a száraz területre segítség nélkül. Botorkáltam a köveken, majd amikor megpróbáltam felállni begörcsölt a bal lábam. Voltak érdeklődők a parton és mondtam is nekik, hogy rendben vagyok a görcs miatt állok egy picit a térdig érő vízben, hogy majd megtudjam tenni azt a pár lépést a szárazföldig. Nagyon fáztam és szívem szerint vissza sem mentem voltam a hajóra, de szerencsére a két zodiac kijött értem és már nem kellett vissza úsznom a hajóhoz.
A számok, amik ezt az úszást eredményezték. 51 kilométer volt a megtett táv, amit teljesítettem. Az átlag tempószámom 60 volt és a teljes út alatt, több, mint 58 ezer kartempót csináltam. A kellő energia fenntartása miatt, közel 10 liter energiaitalt, nyomelemeket használtam fel. 24 ezer alkalommal fordítottam el a nyakam a jobb oldali levegővételekhez.
A végső eredményem, 16 óra 8 perc és 48 másodperc lett, ami minden idők leggyorsabb férfi ideje lett ezen az útvonalon. Azért vicces, hogy mindig tóról beszélek, pedig ez olyan mint egy valódi tenger, csak nem sós!
A hölgyek, ahogy sokan szokták jellemezni a „a gyengébbik nem” itt is túlsúlyban van. Most csak szépíteni tudtam a statisztikát, de még így is a nők vannak többségben, mint sikeres teljesítők! Már több alkalommal írtam, hogy a nők az igazán nehéz környezetben átlépnek a férfiak fellett. A szenvedés és küzdelem egy más szintre helyezi őket.
Most, hogy már aludtam egy picit és a mozgás is kezd visszatérni, más szemmel nézem a magam mögött hagyott utat. Megélni és megtapasztalni. Jó érzés, hogy sikerült helyes döntéseket hozni és feltehettem az „i"-re a pontot.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a családomnak, akik végig tolerálták a felkészülésem, a támogatóimnak, barátaimnak, akik bármilyen formában, de hozzájárultak ehhez a küzdelemhez és célhoz, akár szurkolással vagy követéssel. PUSH IT
Szólj hozzá!