Március 2-án sikeresen teljesítettem a Stillwater 8 sorozat 4. állomását, az Új-Zéland északi-szigetén fekvő Taupo-tó átúszását! Ez a helyszín a világ egyik legnehezebben teljesíthető tavi úszása. Nagy öröm számomra, hogy első magyarként és 4. nem angolszász ország képviselőjeként, most már Magyarország is ott lesz azon a listán, amit az átúszás 70 éves története óta kevesebb, mint 90 személy mondhat el magáról!
Az átúszást megelőzően a startot vasárnap hajnali 3 óra és 3 óra 30 perc között jelöltük ki. Sajnos az előző napon úszó személy a tervezetthez képest lassabban tudott csak haladni, ami jelentős késést eredményezett a kísérő csapat számára. Már szombaton délután jelezték, hogy a tervezett időpont tolódni fog 7 órára.
Ennek lett a következménye, hogy a tervezett időhöz képest lényeges késéssel, reggel 8 óra 20 perc körül mentem vízbe, ami a tó hosszához képest késői. Az esetleges hétfői lehetőséget az időjárásban bekövetkező változás miatt kizártuk. Így maradt a vasárnap késői indulás.
Az elmúlt napok szokatlan meleg és napsütéses ideje 21 fokosra melegítette a tó vizét. Szerintem amióta itt tartózkodom, nem éreztem annyira melegnek a vizet, mint tegnap. 3-4 órán keresztül nyugodt körülmények között tudtam tempózni. Figyeltem az egyenletes sebességre és levegővételre. A frissítések gyorsak voltak, minden a megbeszéltek szerint. Csak 5-10 másodpercig egy-egy alkalom. Majd azt követően egy szeles és erős hullámokkal tarkított szakasz volt, ami az úszásom 8. órájáig tartott. Ebben az időszakban inkább taktikusan próbáltam haladni a hullámok között és figyelve a ritmusukra. A tempószámom kevesebb lett, de nem akartam ellőni a puskaport. Végig figyeltem az izmaim visszajelzéseire, ami szinte rendben működött. Csak egy-egy pillanat volt, amikor egy vízfogás után éreztem kis nemtetszést az alkaromtól vagy felkaromtól.